RESUMEN
Összefoglaló. Bevezetés: A hímtag körméretének növelése érdekében, az annak bore alá bejuttatott zsírnemu anyag szklerotizáló lipogranulomát okoz. Hazánkban a szklerotizáló lipogranuloma okozta hímvesszo-deformitások kezelésének legelterjedtebb módszere a két ülésben végzett borpótlás. Ennek ellenére a magyar nyelvu szakirodalomban kevés adat áll rendelkezésre a kétüléses mutét eredményességérol és várható szövodményeirol. Célkituzés: Tanulmányunkban a szklerotizáló lipogranuloma okozta deformitások miatti - két ülésben végzett - hímvesszobor-helyreállítással szerzett tapasztalatainkról, a mutét után kialakuló szövodményekrol számolunk be retrospektív adatgyujtés alapján. Módszer: 2008. március 1. és 2020. március 1. között a Debreceni Egyetem Urológiai Klinikáján 17 betegen végeztünk kétüléses hímvesszobor-helyreállító mutétet. A szklerotizáló lipogranuloma által érintett bort teljes mértékben eltávolítottuk, majd a lecsupaszított hímtagot a herezacskó elülso felszínén kialakított subcutan csatornába helyeztük. A második ülés során a herezacskó bore alá ültetett hímvesszot felszabadítottuk. Eredmények: A Clavien-Dindo-beosztás szerint az elso ülés után három, a második ülés után egy I. gradusú szövodmény alakult ki; II-V. gradusú szövodményt nem figyeltünk meg. Azon 9 beteg közül, akik mindkét ülésen átestek, 7 beteg elégedett volt a beavatkozás eredményével, 2 beteg korrekciós mutéten esett át fél és 9 évvel a második ülés után. A 8 beteg közül, akik csak ez elso ülést vállalták, egy korrekciós mutét történt 4 hónappal a mutét után. Következtetés: A hímvesszo szklerotizáló lipogranulomája esetén az érintett borterület kimetszése után hímvesszobor-helyreállítás szükséges. A herezacskó-borlebeny alkalmazásának elonye, hogy a herezacskó színe és elaszticitása a hímvesszoboréhez hasonló, a tapintás- és erogén érzet megmarad. A kétüléses hímvesszobor-helyreállítás kevés szövodménnyel, plasztikai sebészeti jártasság nélkül elvégezheto. Orv Hetil. 2021; 162(35): 1413-1417. INTRODUCTION: Subcutaneous injection of liquid fatty materials to enhance penile girth induce sclerosing lipogranuloma of the penis. In spite of its well known severe consequences there has been a persistent use of this practice in non-medical circumstances. OBJECTIVE: The aim of this paper is to present our observations with staged penile skin reconstruction for sclerosing lipogranuloma and to evaluate postoperative complications in a retrospective manner. METHOD: Between 2008 and 2020, 17 patients underwent surgery to treat sclerosing lipogranuloma of the penis by staged penile skin reconstruction at our department. Complete exscision of the involved tissue was performed, then the denuded penile shaft was inserted into a subcutaneous channel on the anterior side of the scrotum during the first stage. The second stage of reconstruction consisted of releasing the penile shaft from the scrotum. The second stage was performed merely on 9 in 17 patients. RESULTS: According to the Clavien-Dindo classification system, 3 grade I and 1 grade I complications occurred in the postoperative period after the first and second stage, respectively. Grade II-V complications were not observed. 7 of 9 patients who underwent both stages were satisfied with the final result, 2 patients had minor correction surgery 6 months and 9 years following the second stage. 1 of 8 patients who underwent only the first stage had minor correction surgery 4 months following the operation. CONCLUSION: In case of sclerosing lipogranuloma of the penis, excision of the affected tissue and reconstruction of the penile skin are indicated. Advantages of using scrotal skin flaps are that colour and elasticity of the scrotal skin are similar to penile skin, erogenous sensation of the scrotal flap remains intact. Applying staged penile skin reconstruction with scrotal skin flap has the advantage of few postoperative complications and it is easy to perform. Orv Hetil. 2021; 162(35): 1413-1417.
Asunto(s)
Pene , Complicaciones Posoperatorias , Humanos , Masculino , Estudios RetrospectivosRESUMEN
PURPOSE: To compare the androgen receptor (AR) status of the appendix testis (AT) in congenital undescended and retractile testes. MATERIALS AND METHODS: Twenty-four appendix testes (AT) were removed from 21 boys to detect AR expression by immunohistochemistry and immunofluorescence staining. Group 1 (n = 3) includes ATs from three patients with unilateral and group 2 (n = 6) with bilateral congenital undescended testis. All patients with bilateral form had been previously treated with human chorionic gonadotropin (hCG) without an acceptable effect. Group 3 (n = 12) includes ATs collected from 12 boys with acquired undescended testis or retractile testicle. Group 4 (n = 3) includes ATs from three young adults who received hCG treatment for undescended testis in their childhood and underwent open testicular biopsy to investigate infertility. Further seven ATs were collected to detect AR mRNA using RT-PCR analysis. RESULTS: Both immunohistochemistry and immunofluorescence staining of ATs showed AR expression in 100 % of the cases in groups 3 and 4 (12/12 and 3/3), but there was no visible AR expression in groups 1 and 2 (0/3 and 0/6); however, RT-PCR analysis revealed mRNA expression of AR both in congenital undescended and in retractile testicles. CONCLUSIONS: The presence of AR in the epithelial cells of AT in patients with retractile testicle and its absence in patients with congenital undescended testis can be a possible cause of the effectiveness of hormonal treatment in retractile testis and its inefficacy in patients with congenital undescended testis.